Őszi kikerics

Őszi éjjeleken sátoroztam a Börzsönyben, hogy jókor lehessek jó helyen. Hűvös – párás hajnalokon őszi kikericset fényképeztem. A virág magában is szép, de, gondoltam, a hajnali harmat és a reggeli napfény sokat dobhat rajta.

Gomolygó, köd, fák között beszűrődő fénysugár. Virágokon csillogó harmat. Egy mesevilágba érkeztem. Csak ámultam, közben percről percre változott körülöttem minden.

Nem könnyű okosan egyensúlyt találni az élmény, és a fényképezés között. Sietni kell, különben nem tudsz semmit fénykézni!

Siettem is. Kapkodtam is. Aznap nem is készült olyan fénykép, amivel elégedett lennék.

A következő héten harmat helyett dér fogadott. Köd és napfény helyett a jég és napfény játéka. S ahogy rásütött a nap a jéggé fagyott virágra, ahogy olvad rajta a dér, lassan, de szinte láthatóan elfekszik a virág.

Itt pedig a napfény másik varázslata: az objektív előtt nyílik ki a virág az első napsugárra.

Az utolsó börzsönyi hajnalra tanultam meg a leckét: lassan!

Minden percről percre gyorsan változik, de nem szabad sietni, kapkodni. Látni kell a szépet, és ehhez idő kell.

Így készült ez a kép. Nem siettem, nem kapkodtam.

Nincs sem harmat, sem köd, sem jég, de még napsütés sem, Mégis, ez lett a legjobb.

Jövőre újra nekifutunk! Megpróbáljuk harmatosan, deresen, hajnali napsütésben is!